A fa faragás

    A fafaragás egyidős az emberiséggel. A fémek, és fémeszközök megjelenése előtt keményebb kőzetekkel és csontokkal megmunkálták a fákat. Leginkább a pásztorok fejlesztették tökélyre ezt a művészetet. Nekik az alapanyag rendelkezésre állott, és idejük is lévén egész tetszetős pásztorbotokat, ivó-evő edényeket, használati eszközöket, kulacsokat, sótartókat készítettek és díszítettek.



    Persze nem csak a fát ismerték és használták, mint alapanyag. Csontokat, agancsokat, és a szarut is nagy előszeretettel díszítették. Székelyföldön a mai napig nagy hagyománya van a fa szeretetének és a fából készült használati tárgyak készítésének. Székelykapuk, kopjafák, bútorok, lámpák, gyertyatartók és még felsorolni is sok lenne, mennyi mindent faragnak. Napjainkban is az érettségiző diákok kis faragott kopjafára akasztott, hímezett tarisznyával indulnak a ballagásra.



    A múlt században ritka volt az olyan vőlegény jelölt, aki egy sulykot ne faragott, ajándékozott volna menyasszonyának. A katonaságnál is borotva tartókat, vagy a katonaládákat díszítették különböző faragási technikákkal. A Székelykapuk, kopjafák kiforrott szimbólumrendszerrel rendelkeznek. Mai felgyorsult, elbizonytalanodott és elembertelenedett életünk egyik lehetséges kiútja, ha az ember talál egy olyan hobbyt, alkotó tevékenységet, amibe önfeledten elmerülhet és folyamatosan tanulva, fejlődve újra és újra feltöltődik. A fafaragás egyik legősibb önkifejező tevékenység. A Magyarság és különösen a Székelység lelkéhez közel áll. Nagyon könnyen tanulható, és akiben van kis érdeklődés, nagyon hamar úgy érzi, hogy szárnyakat kapott. A kezdőknek nem árt néhány óra, vagy nap alapozó oktatáson részt venni, ahol a faanyagok kiválasztása, megismerése, a szerszámok élezésének ismerete, a fa szálirányának és a faragószerszám viszonyának megismerése elsajátítható. A szükséges szerszámok beszerzése is sokkal sikeresebb néhány nap faragótapasztalat után.